Mártírom

Fantom-testet képeztek a ripacs-világ sebei,
melyből lelkem vérezhet,s mely elnyeli
rezignált  egóm szuicid hajlamát.
Tekintete eleven,kapaszkodó szarkaláb,
fintorai egyetlen viszolygó  vicsorba csapnak át,
koponyáját a sörétek szilánkosra cifrázták,
hurok –nyakláncán függ teste,
mint önnön medálja
Óperenciás tengerekbe lóbálva
s habjai közt egykedvűen terelgeti
Montezuma hőn áhított aranyát.
Víziót fakaszt a homályból
s halál-képzetté avanzsálja,
utolsó vacsoráját földhöz vágta s várja
a felejtés mennybe’ hűsített
kristálypoharát.
Az Ararát hegyén megfeneklett
kiválasztottak sarjai
most az ő alvadt vérét isszák
s túlcsordult epéjét az arcukra kenik
Megszánom patyolat lelkét,
mely eltévedni vágyott hogy újrafoltozza
a bennünk szétfeslett világot
s ahogy szabadon eresztem
az idő kölyök kutyája
szájában rongyosra rágott bocskorával
elindul utána.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-26 10:12:54
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-26 10:12:54