Apám szülőháza



Van egy falu, Tisztaberek,
édesapám ott született,
két utcája: Kis-sor, Nagy-sor,
ott vagyok én, gondolatkor,
mikor visszaemlékezem,
telis-tele a két kezem
szilvával és friss dióval,
sok-sok kinccsel, földi jóval.
Szülőháza zsúpfedeles,
most is ott áll, kivételes,
vagy leomlott vénségében,
vagy egy nyáron, vagy egy télen.
Kert végén az Éger-patak
egyenest a Túrba szalad,
így szerez nevet magának,
el is mondja fűnek-fának.
Ez a ház a Nagy-soron állt,
ott éltem, míg apám halált
egy ásóval kerülgetett,
amivel felfegyverkezett,
megbízhatatlan katona,
nem volt tankja, nem volt lova,
de istene biztosan volt,
egész hazáig gyalogolt,
a tűztengerből szabadult,
várta jövő, várta a múlt.

2014. április 19.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-21 07:56:54
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-21 07:56:54