Vadvirág

Eldalolom e különc világot:
vad vizeken örvénylő virág volt,
Odvas fa kérgébe búvó tavasz,
kincskereső szívében még kamasz.

Neveletlen nyers erőnek gőze,
csetlőbotló, erdőnek kis őze.
Megriad, ha szellő meglebbenti,
futtán, vágják zivatar szegei.

Apró hurkok bűnei a lábán,
útvesztőbe gubancolták árván.
Önlelkének fogságába ragad,
felé nyúló kézbe beleharap.

Kalandozó, bárdolatlan elme,
sértett virág, szirmait vedlette.
Maga ellen fordul, hogyha lázad...
út szélére vetették a vágyak.

(2011. tavasza)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-03-05 18:37:21
Utolsó módosítás ideje: 2014-03-05 18:37:21