Ereszkedik rám a felhő

Ereszkedik rám a felhő,
sötétíti az eget,
már én nem lehetek első,
ki a végén kesereg,

akinek az élet csupán
próbálkozás-féle volt,
nem köszönte meg délután,
hogy reggel óta dalolt.

Fölfele száll a füst, mintha
kiszökne a sóhajom,
vajon meddig leng a hinta,
vajon meddig akarom?

Választ magamtól se várok,
nem tudom, nem tehetem,
befagyott a vizesárok,
átugrani nem merem.

Csikorog a talpam alatt,
keményre fagyott a hó,
nem építek olyan falat,
amely börtönnek való,

szabad voltam, szabad vagyok,
apám is így született,
rám ő olyan hitet hagyott,
elorozni sem lehet,

hozzám tapadt, rám égett a
százéves nyomorúság,
feliratos a vinyetta,
enyém volt ez a világ.

2014. január 29.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-02-24 16:55:48
Utolsó módosítás ideje: 2014-02-24 16:55:48