majdnemszonett
magam vagyok és magadban élsz te is
könyökölünk egy-egy kocsmaasztalon
előttünk hitelesített féldecis
mögöttünk lengőajtó az alkalom
tolvajkulcs-karikán felesleg, kacat
lehúzza zsebünket és a zsebpiszok
filléres gondokhoz tapadva kacag
géppapírba gyűrten sunnyog egy titok
köztünk a távolság mindegy is mennyi
csontunkon a hús, mint neoncsőbúra
ha a pókhálótól észre se venni
végülis minden láthatatlan nulla
csak a késnek kell zsír, kenyérre kenni
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-01-14 13:58:14
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-14 13:58:14
