Mert...

Már nem elég nekem a minden(ed) - hallod? -.
Kevés, mert csak Egy kellene, csak Ő; ma, most.
Hangom kifújom, arcom besatírozom,
elmém szétszakítom; temetem mosolyom.

Felejts el - igen, jól hallod -, csak nyugodtan.
Nehogy emlékezz rám, "irgalmas" napodban,
éjedben. Nem kell - már -, hiszen ma por leszek;
Én, ki égbe vágyott, mégis földre esett.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-09 20:29:18
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-09 20:29:18