Czékmány Sándor : zárólap

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2830 szerző 37236 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Ötvös Németh Edit: szuszogó
Tálos Barbara: Szem
Nyári László: Csecsemő
Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
FRISS FÓRUMOK

Radics Zina 15 perce
Tóth Gabriella 4 órája
Lantos Tímea 14 órája
Szakállas Zsolt 15 órája
Oláh Imre 15 órája
Gyors & Gyilkos 16 órája
Tóth János Janus 16 órája
Szilasi Katalin 21 órája
Ötvös Németh Edit 1 napja
Busznyák Imre 1 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Szabó László 2 napja
Czékmány Sándor 2 napja
Kiss Anna Mária 3 napja
Szilágyi Erzsébet 3 napja
Szécsényi Katalin Boglárka 4 napja
Albert Zsolt 4 napja
Szalay Károly 4 napja
Király Ferenc 6 napja
Bara Anna 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Bara 7 perce
az univerzum szélén 9 perce
Pssz!Ich-ézis 7 órája
Hetedíziglen 12 órája
nélküled 18 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 18 órája
EXTITXU-UXTITXE 20 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 20 órája
történések 1 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
Baltazar 1 napja
Sin 1 napja
Készül az album 1 napja
rákok tánca parti homokban 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Czékmány Sándor
zárólap

egy nemlétező világban láttam magam.
létező szemeken keresztül.
jó lenne tudni,
én voltam-e akit ott láttam,
vagy csak magukra figyeltek a szemek,
és valójában nem láttunk senkit.

***

végeérhetetlen ez az év. még mindig itt gubbaszt a
nyakamon, és próbál belémhatolni, mert érezhetően
valami célja van velem, de nem tudja eldönteni,
hogy a zsibbadás, amit okoz, az kapu-e számára,
és a vele bennem okozott csend, beletörődés.
nem tudja eldönteni, hogy örökre nyitva maradok-e
annak is, aki hamarosan leszek, összezárva ezzel
az egyetlen zárhatatlan indulással, ami úgy viselkedik,
mintha réges-rég előttem járna. ahogy lassan,
minden hátralévő másodperce sűrűsödő
információtömeg a várakozó fekete lyuk peremén,
magamra hagy, úgy érzem, hogy a valóságban
nem is létezett. tudom, nagyon jól tudom, hogy van,
volt és lesz, de csak szánalmas magamkövetések
hasadnak ki belőle, mint az a döbbenet is, hogy még
mindig szeretlek, amit kimondani nem tudok, mert
akkor visszamenőleg is meg kellene teremtenem hozzá
az árnyékod, amiből rég kihűltem, ahogy a park fái alatt is
kihűltek a padok.


***

nem tudom, van-e még dolgom errefelé. reggelenként
végigolvasom a híreket, morgolódok, ha bosszant valami
bennük, és próbálom elhitetni magammal,hogy
ennek csak akkor lenne értelme, ha te is elhinnéd,
hogy értelmet látok benne, de ahogy az ablakunk alatt
ügető lovasokat sem érdekli a bámészkodásom,
téged sem érdekel, mit gondolok a máról. néha a holnapról
kérdezel benne, maradt-e rá elég pénzünk. ilyenkor magammal
azonosítalak, és bolyongunk egymás szavain, el-eltévedve
megszokásainkban. a beszűrődő ködben csillagszórókkal akarsz
megvilágítani, és én úgy teszek, mintha látnék, és
igazmondó leszek. reménytelenül hajtogatom örökbefogadott
igazságaimat, miközben arcaink egymásba töredeznek.


***

nem tudom, te észrevetted-e, hogy az idén elfogytak
a balkáni gerlék. biztosan emlékszel rájuk, hiszen
még mutogattad is őket a serdülő levelek alatt, pont
pecsenyekacsa méretük van, és mosolyogtál hozzá,
mintha valami huncutságon törnéd a fejed. a nyár
közepén már mutatóban sem láttunk belőlük. biztosan,
nyugtattam magam, hazamentek, elrepültek délfelé,
a mára már nyugalmasnak remélt balkáni hegyekbe.
homályos egekbe kapaszkodó fákon most csak varjakat
látok, okos tekintetükkel fürkészik az utak szélét,
állítólag félelmetes a helyzetfelismerő képességük,
kiretusálták leképzett világukból az embereket,
mozgásunk vékony karcolások a tükörsimává
koptatott látóterükben. kifigyelték titkainkat, és  
innentől ők ügyelnek természetes környezetük jövőjére.
diót ültetnek, mondta nagyapám, én láttam őket diót
ültetni isonzónál. diókat ültettek az elesett katonák alá.
mert ismerik azt a jövőt, amikor csak diófák lesznek, és ők.
a varjak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-30 23:47:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-31 15:10:30


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-14 08:32   Napló: az univerzum szélén
2020-07-14 08:27   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-07-14 07:41   Napló: az univerzum szélén
2020-07-14 04:16   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-07-14 01:06   Napló: Pssz!Ich-ézis
2020-07-14 00:33   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-07-13 21:25   Napló: Bara
2020-07-13 20:39   Napló: Bara
2020-07-13 18:53   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-07-13 18:18   Napló: Hetedíziglen