Czékmány Sándor : zárólap

..
 
2836 szerző 38125 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György Károly
  Régi, benső mozi
Új maradandokkok

Tóth János Janus: Pipacsiszap
Tóth Gabriella: Álmatlanul
Bátai Tibor: bravúrdarab [east side story]
Bara Anna: tört arany
Hodász András: húsz perc
Markovics Anita: Ki útjaiban...
Kocsis Nóra: Reggel 8-tól este 6-ig
Busznyák Imre: Elveszett világ
Karaffa Gyula: Értelme a szónak...
Csapó Angéla: A reményhez
FRISS FÓRUMOK

Vasi Ferenc Zoltán 9 órája
Vezsenyi Ildikó 11 órája
Gyors & Gyilkos 15 órája
Kosztolányi Mária 1 napja
Miskolczi B. László 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Karaffa Gyula 3 napja
Boris Anita 3 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Szilasi Katalin 7 napja
Gyurcsi - Zalán György 7 napja
DOKK_FAQ 7 napja
Nagyító 9 napja
Ötvös Németh Edit 11 napja
Farkas György 12 napja
Albert Zsolt 16 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 8 órája
Etzel Mark Bartfelder 8 órája
Kicsi Ólomkatona 12 órája
Zúzmara 12 órája
Conquistadores 13 órája
ELKÉPZELHETŐ 13 órája
Gyurcsi 13 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 16 órája
Habakukk 18 órája
mix 21 órája
Sáfély 21 órája
A vádlottak padján 23 órája
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
az utolsó alma 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Czékmány Sándor
zárólap

egy nemlétező világban láttam magam.
létező szemeken keresztül.
jó lenne tudni,
én voltam-e akit ott láttam,
vagy csak magukra figyeltek a szemek,
és valójában nem láttunk senkit.

***

végeérhetetlen ez az év. még mindig itt gubbaszt a
nyakamon, és próbál belémhatolni, mert érezhetően
valami célja van velem, de nem tudja eldönteni,
hogy a zsibbadás, amit okoz, az kapu-e számára,
és a vele bennem okozott csend, beletörődés.
nem tudja eldönteni, hogy örökre nyitva maradok-e
annak is, aki hamarosan leszek, összezárva ezzel
az egyetlen zárhatatlan indulással, ami úgy viselkedik,
mintha réges-rég előttem járna. ahogy lassan,
minden hátralévő másodperce sűrűsödő
információtömeg a várakozó fekete lyuk peremén,
magamra hagy, úgy érzem, hogy a valóságban
nem is létezett. tudom, nagyon jól tudom, hogy van,
volt és lesz, de csak szánalmas magamkövetések
hasadnak ki belőle, mint az a döbbenet is, hogy még
mindig szeretlek, amit kimondani nem tudok, mert
akkor visszamenőleg is meg kellene teremtenem hozzá
az árnyékod, amiből rég kihűltem, ahogy a park fái alatt is
kihűltek a padok.


***

nem tudom, van-e még dolgom errefelé. reggelenként
végigolvasom a híreket, morgolódok, ha bosszant valami
bennük, és próbálom elhitetni magammal,hogy
ennek csak akkor lenne értelme, ha te is elhinnéd,
hogy értelmet látok benne, de ahogy az ablakunk alatt
ügető lovasokat sem érdekli a bámészkodásom,
téged sem érdekel, mit gondolok a máról. néha a holnapról
kérdezel benne, maradt-e rá elég pénzünk. ilyenkor magammal
azonosítalak, és bolyongunk egymás szavain, el-eltévedve
megszokásainkban. a beszűrődő ködben csillagszórókkal akarsz
megvilágítani, és én úgy teszek, mintha látnék, és
igazmondó leszek. reménytelenül hajtogatom örökbefogadott
igazságaimat, miközben arcaink egymásba töredeznek.


***

nem tudom, te észrevetted-e, hogy az idén elfogytak
a balkáni gerlék. biztosan emlékszel rájuk, hiszen
még mutogattad is őket a serdülő levelek alatt, pont
pecsenyekacsa méretük van, és mosolyogtál hozzá,
mintha valami huncutságon törnéd a fejed. a nyár
közepén már mutatóban sem láttunk belőlük. biztosan,
nyugtattam magam, hazamentek, elrepültek délfelé,
a mára már nyugalmasnak remélt balkáni hegyekbe.
homályos egekbe kapaszkodó fákon most csak varjakat
látok, okos tekintetükkel fürkészik az utak szélét,
állítólag félelmetes a helyzetfelismerő képességük,
kiretusálták leképzett világukból az embereket,
mozgásunk vékony karcolások a tükörsimává
koptatott látóterükben. kifigyelték titkainkat, és  
innentől ők ügyelnek természetes környezetük jövőjére.
diót ültetnek, mondta nagyapám, én láttam őket diót
ültetni isonzónál. diókat ültettek az elesett katonák alá.
mert ismerik azt a jövőt, amikor csak diófák lesznek, és ők.
a varjak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-30 23:47:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-31 15:10:30


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-08-12 03:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Misinszki Hanna Ballada Vastagh Margóról
2022-08-11 23:14   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2022-08-11 22:18   Új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2022-08-11 22:08   Új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2022-08-11 21:01   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2022-08-11 19:51   Napló: Kicsi Ólomkatona
2022-08-11 19:23   Napló: Zúzmara
2022-08-11 18:24   Napló: Conquistadores
2022-08-11 18:17   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2022-08-11 18:14   Napló: ELKÉPZELHETŐ