Czékmány Sándor : zárólap


 
2841 szerző 39152 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 25 perce
Tóth János Janus 7 órája
Kiss-Teleki Rita 7 órája
Szakállas Zsolt 7 órája
Ötvös Németh Edit 8 órája
Tímea Lantos 9 órája
DOKK_FAQ 9 órája
Tóth Gabriella 15 órája
Bara Anna 21 órája
Nagyító 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Serfőző Attila 2 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Vadas Tibor 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Duma György 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 6 órája
Janus naplója 6 órája
Hetedíziglen 8 órája
Ötvös Németh Edit naplója 9 órája
különc 13 órája
Baltazar 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 18 órája
útinapló 19 órája
az univerzum szélén 20 órája
Sin 21 órája
Conquistadores 1 napja
nélküled 2 napja
Cortázar macskái 3 napja
Dokk-verspályázat 3 napja
Gyurcsi 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Czékmány Sándor
zárólap

egy nemlétező világban láttam magam.
létező szemeken keresztül.
jó lenne tudni,
én voltam-e akit ott láttam,
vagy csak magukra figyeltek a szemek,
és valójában nem láttunk senkit.

***

végeérhetetlen ez az év. még mindig itt gubbaszt a
nyakamon, és próbál belémhatolni, mert érezhetően
valami célja van velem, de nem tudja eldönteni,
hogy a zsibbadás, amit okoz, az kapu-e számára,
és a vele bennem okozott csend, beletörődés.
nem tudja eldönteni, hogy örökre nyitva maradok-e
annak is, aki hamarosan leszek, összezárva ezzel
az egyetlen zárhatatlan indulással, ami úgy viselkedik,
mintha réges-rég előttem járna. ahogy lassan,
minden hátralévő másodperce sűrűsödő
információtömeg a várakozó fekete lyuk peremén,
magamra hagy, úgy érzem, hogy a valóságban
nem is létezett. tudom, nagyon jól tudom, hogy van,
volt és lesz, de csak szánalmas magamkövetések
hasadnak ki belőle, mint az a döbbenet is, hogy még
mindig szeretlek, amit kimondani nem tudok, mert
akkor visszamenőleg is meg kellene teremtenem hozzá
az árnyékod, amiből rég kihűltem, ahogy a park fái alatt is
kihűltek a padok.


***

nem tudom, van-e még dolgom errefelé. reggelenként
végigolvasom a híreket, morgolódok, ha bosszant valami
bennük, és próbálom elhitetni magammal,hogy
ennek csak akkor lenne értelme, ha te is elhinnéd,
hogy értelmet látok benne, de ahogy az ablakunk alatt
ügető lovasokat sem érdekli a bámészkodásom,
téged sem érdekel, mit gondolok a máról. néha a holnapról
kérdezel benne, maradt-e rá elég pénzünk. ilyenkor magammal
azonosítalak, és bolyongunk egymás szavain, el-eltévedve
megszokásainkban. a beszűrődő ködben csillagszórókkal akarsz
megvilágítani, és én úgy teszek, mintha látnék, és
igazmondó leszek. reménytelenül hajtogatom örökbefogadott
igazságaimat, miközben arcaink egymásba töredeznek.


***

nem tudom, te észrevetted-e, hogy az idén elfogytak
a balkáni gerlék. biztosan emlékszel rájuk, hiszen
még mutogattad is őket a serdülő levelek alatt, pont
pecsenyekacsa méretük van, és mosolyogtál hozzá,
mintha valami huncutságon törnéd a fejed. a nyár
közepén már mutatóban sem láttunk belőlük. biztosan,
nyugtattam magam, hazamentek, elrepültek délfelé,
a mára már nyugalmasnak remélt balkáni hegyekbe.
homályos egekbe kapaszkodó fákon most csak varjakat
látok, okos tekintetükkel fürkészik az utak szélét,
állítólag félelmetes a helyzetfelismerő képességük,
kiretusálták leképzett világukból az embereket,
mozgásunk vékony karcolások a tükörsimává
koptatott látóterükben. kifigyelték titkainkat, és  
innentől ők ügyelnek természetes környezetük jövőjére.
diót ültetnek, mondta nagyapám, én láttam őket diót
ültetni isonzónál. diókat ültettek az elesett katonák alá.
mert ismerik azt a jövőt, amikor csak diófák lesznek, és ők.
a varjak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-30 23:47:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-31 15:10:30


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-10 05:39   Új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-09 23:38   Napló: Bátai Tibor
2025-07-09 23:11   Napló: Janus naplója
2025-07-09 22:59   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-09 22:44   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2025-07-09 22:33   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-09 21:52   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-09 21:22   Napló: Hetedíziglen
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos