szuperkátyú
Sok a kátyú, de nem itt az autópályán,
hol a túlhajtott folyam részeként én is
rohanok százötvennel, hova, merre,
tudhatnám, de ez itt nem fontos, álom
ez a száguldás, csak a túlontúl számít.
Hívő utazóként a haladás az egyetlen szó,
az ideillő szentséges szertartás, és mégis
gyanakodva látom közeledni a sötét foltot, ami
nem nedvesedés vagy javított heg az aszfalton,
ami leheletfinoman hangolná át a kerekek zúgását,
ez egy sohasem volt kátyú, szakadék, elnyeli
majd az egész autómat, kár fékezni, minek is!
Csak a zuhanásra emlékszem…
Éreztem, amint áthatolok a barlangűrön, bár legvégül
a szörnyű ütéstől megvédett a valóság, az ágy közönye,
fölébredtem. Döntöttem, váltani kell, a féktelen
haladás szertartásaitól megszabadulni, mielőtt
végigálmodnám az összes mélységet a halálig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-11-19 05:56:03
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-19 05:56:03
