fázis

lassításban minden szebbnek tűnik
és katartikusnak ahogy a végtelenségig
késleltetett egymásra nézés és a fogak
alól kipattanó alsó ajak míg visszadagad
belé a vér mintha fontos lenne húzzuk
szét a mindent szinte megállásig amitől
zavarosra mélyül a hang a szempillák is
a leeresztett kezek súlyával emelkednek
hogy a pislogás is több legyen mint ami
és észrevétlenből egészen drámai hogy
azt higgyük ez szép is lehet azt higgyük
hogy nem egy vadállati ösztön előjátéka
ahogy kifeszül a kép és csönd és átütnek
a bőrünkön a befejezetlen mozdulatok
mint a fázisok halványuló rétegei mielőtt
véghetetlen lendülettel szakadnánk
ki önmagunkból





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-08-19 11:20:40
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-19 11:20:40