papírhattyú

egy idő után végül is lebeghettem volna
negyvenhét kilónyi súlytalansággal a gerincem
ívén ahogy homorult és domborodott a bőr
mint a legbiztosabb fogásokkal szerelt műfal
a könnyű falmászáshoz és valami súlyos
felismerés kapaszkodott végig a csigolyáimon
a tarkómig mikor esetlenül szépnek neveztél
milyen röhejesen nagy lett rám a tekinteted is

mint a fintor az arcomra csak az szélesedett
amíg néztem ahogy origamizott a fenevad
érzékelhetetlen gyorsasággal hajtogatva
összébb rajtam az éleket pedig azelőtt
kecsesnek láttam a papírhattyúkat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-25 17:40:34
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-25 17:40:34