Zongoralecke

kiszámolt fillérekről nem írok többé
rosszul esett amikor kigúnyoltál de
igazad lehet piros lámpás helyekre
nem azért járok hogy keresztezett
lábbal prédikáljak a lenemfekvések
próféciákból kimaradt hittanáról
és mint zongoratanárnő a filmben
én még ujjaimat sem veszíthetem
hogy jövök ahhoz hogy ne éljek
a hetvenes évek vaginálisan vektorált
szabadságharcosainak vívmányaival
mégis paradox meggyőződéssel állítsam
hiszek a szerelemben

elárulom nem széttárt combokkal
maszturbálok az a festők manipulációja
műélvezők elvárásait kiszolgálva
az én abnormális kielégülésem a te
fantáziád műve ami szellemi ingerrel
indul az agyból
felizgatott betűfoszlányok metamorfózisa
hangjegyekké s ilyenkor a szívbillentyű
már szabad préda
onnantól a lélek jelenléte orgonasíp lépcsőin
vezet le végső soron beteges orgazmusom a te
mozid némafilmjének óceánba fulladó
gyönyörre komponált záróakkordja

bár tagadhatod magamnak nem kérek
bűnbocsánatot de neked váltok utolsó
filléreimmel egyet és majd isten előtt
e levél alapján mérettessék meg az én nevem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-26 13:27:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-26 13:27:22