Tanmese

Csinálj csodát! - kértem a nagy varázslót.
Csinálj csodát – mondtam újra – mert
csoda nélkül én meghalok,
elfogyok lassan, mint az
alufóliával védett gyertya,
és akkor már nem pucol ki senki,
hiába kenegettem oly szorgosan
a túrabakancsom;

megőrülök, ahogy a démon a fülembe sutyorog,
idegesen várom a hajnalt
és még idegesebben az estét.

Csinálj csodát, mert küzdeni félek
és különben se érnék rá;
békét kötök a démonommal,
hacsak Te nem segítesz.

Látod, ezért nem menekülsz – mondta.
Aztán elrepült.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.