Ideférjen


mint szmokingos pincér a hét fogást,
úgy teszem magam eléd. hát nem látod?
miattad vagyok eltartott kisujjal porcelán-
csészéből lúgkövet szürcsölő cseléd.
vagy útszéli szajha, aki pókerarccal
kamionfülkében hagyja, hogy jelen-
létére rejszol az idegenbeszakadt senkiházi.
és a menedzser kalkulátorral elszámoltat.
ott, az agyban. a grafikon hegy-völgyeit
írja egy műszer, s én naponta lekérem
az adatokat, hátha elég művelt leszek
hozzád. komplexusokról ne beszéljünk,
aki verseket ír, mind beteg. újrafertőző
cérnaféreg a szó, irthatnád, de nem mered,
mert a szétkenődő grafit életed egyetlen
feldolgozhatatlan kudarca lenne. levegő
ez és dobbanás. szív és tüdő szimbiózisa.
milyen undorító is tud lenni tányéron
nyersen! belátom, vesztettem, de állj fel
végre az asztalomtól, hagyd, hogy valaki
más, egy kevésbé finnyás ideférjen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-08 09:22:30
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-08 09:22:30