Az érzéketlen élet
Miért volt az, hogy sírtam, mint a gyermek,
amikor arra csak kevés okom
akadt, talán a kódolt kín-keservek
kergettek álom-égi-tájakon.
Ma már talán százféle ok lehetne
szorongva várni, mi lesz ezután,
az élet elfogy, mint egy tál cseresznye
egy óriás úr tölgyfa asztalán.
De valahogy az érzéketlen élet
tán fel sem tudja fogni az egészet,
hogy nevem fekete léniával
lesz körbe rajzolva újságlapokon,
és még sem sírhatok, csak csodálkozom
most. Valóban így lesz vége? Rá vall.
2013-09-08
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-09-09 00:44:47
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-09 00:46:15
