Zsuponyó Gábor : Fenil-etil-amin / FE(m)A(le)


 
2845 szerző 39306 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Utazni kell
Bátai Tibor: tárló [két változatban, közte húsz év]
Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
FRISS FÓRUMOK

Szőke Imre 2 perce
Nagyító 2 órája
Gyurcsi - Zalán György 5 órája
Filip Tamás 8 órája
Szakállas Zsolt 10 órája
Szilasi Katalin 12 órája
Duma György 12 órája
PéterBéla 14 órája
Tímea Lantos 22 órája
Bátai Tibor 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Bara Anna 5 napja
Tamási József 5 napja
Mórotz Krisztina 8 napja
Mátay Melinda 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Vezsenyi Ildikó Naplója 8 órája
nélküled 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Conquistadores 1 napja
Janus naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
útinapló 2 napja
A vádlottak padján 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Zúzmara 3 napja
PIMP 4 napja
az utolsó alma 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Fenil-etil-amin / FE(m)A(le)

Az álarcok bálában.
Fekete nejlonzacskóink:
Halászhálóink.
Testóceánunk:
Akvárium.
Errefelé nincs lubickolás…
Csak mélytengeri archalak.

A primitívnek titulált egyszerű algák és moszatok mégis kinőnek. Szemgödreinkben még lobognak valahol moha és páfrányzászlók.
Homályos barlangjainkban, hol gömbnek képzeljük el magunk, de nem vagyunk csak együtt, szerelemmel átitatottan az átlók.
Kívánságainkként megálmodjuk magunk, de a bazársoroknál mégis sorba kell állnunk a boldogságmérgezésért.

„Csókjaink elcsókolódnak…”

S az „álmok is elálmodódnak...”

Éjszaka imádat suttog a csenden…
A végigzuhogó zápor álmokat simogat a szomjazó leveleken.
Kongáznak az esőcseppek.
A fák kérgein megülő arany kontúr szerelmese lettem.
Végtelen folyók.
Pupillám csatorna.
S csak nyelem el a látványt…
Körülöttünk roskadozó padok.
Rajtuk fenekek nyoma.
Már nem ül rajtuk senki, csak az emlékek:
A talpam meztelen pecséthabja:
Az iszap.

Belső sikolyoktól mérgezetten az erdők csendjeibe húzódom.
Bevackolom magam, ma én is a sötét leszem.
Emlékeim esőcseppek…
Magamra hullok, s egyedül hajlok meg vénuszdombod előtt.

Átsétál rajtam az aszfalt. Olyan átlátszó minden.
Átitatódom Veled.
Gazdag mocsár a betonkérgen.
Kimászom cserepes magamból.  
S csak sétálok az aszfalton…

Gyertyákkal kezemben…

Tócsákat, pocsolyákat emelek fel, hullámzó arcokat. Csepegnek ők is. Folynak ki ujjaim közül. Magamba mártózom. Arccal hasalok én is. Köveivel kacsázik rajtam a természet. Legbelül elvérzek. S csak nyúznám bábumra száradt arcaim.
Keservesen.

Halovány-lilán folyik a füst.
Az arcom hullámzik.
Lüktetek.
Rezgek.
Vibrálok.
Ahogyan látom:
Szökőár lettem…
S mosom szemeim.

Nyüzsög körülöttem, s bennem a természet. Testemre mohák… és páfrányok nőnek.
Bennem kapaszkodnak a fák.
Felszívódni látszódom.
Tápanyaga lettem egy pezsgő életnek, méhektől zengő hársnak… Hangfürdőzöm illatában. Az indákból szerelmeket kötök. S ezer arcommal nyílok meg Múzsámnak.

Két fényhét távolság…

Nyújtózó borostyán…

Hiányok.

Álomkezeinkkel egymás fényképkertjeit forgatjuk szemeink előtt, s egymás mélyéből merítünk.

A görög maszkok megülnek maguk habjain, szememből tejfehér méz csorog. Egyetlen hópehelyként szállingózik a sivatag. Egymásban alszunk az invokált hangmezőkön mi, a forróság pilléi.

Heves csókok édes cukrai.

Felborult tárgyak…
A feng shui szerint az asztalon:
Testketreceink és határaink csattjai.
Egymásban szivárványt keltünk.
Míg cserepes levelű muskotályzsályák erezetutcáit köhögi végig a halál…

- Száraz, de édes, émelyítő az illata. –

Egymásnak lenni:
Dallamokkal mosott parkettái.
Boaként tekergő ajtói.
Ablakai.
Szomjas, s egyben szomorú pórusok.
Bennünk mégis a nap ragyog.
Lédús hitek.
Telítődöttség.

Félbe osztott paradicsomok nedveit nézem, ahogy csorognak végig ajkadon, s mosollyal átitatott arcodon. Orgazmust fröccsent bennem minden harapásod.
Sóhegyek az ablakpárkányon.
Lehullni készülő cseppek pihennek álladon, meztelen készülsz főzni. A salátákat kívánom. Meg a szeretkezéseket a konyhaasztalon.

Lemossuk egymás ablakait.
A szerelem egymásban lüktet.
Szűk pupillák robbannak szét…
Kéjesen merül el bennünk az alkalom.

Egymás folyosóvonzalmaitól szélesedünk ki.
Kinyíló plafon.
Kinyíló háztetők.
Cserépszirmok.
Hazug antennák repkednek a tetőről.
Ma egymás zuhanyrózsái vagyunk:
Láthatatlan vezetékek kusza bujasága:
Az egymásba nyitott vízcsapok.

Derékmedencébe töltött erotika.
Ütemes vonaglás.
Csípő-csillagok.
Vörös tündérmesék.
Lebegő virágok.
Pezsgő vonzalom.

Összeolvadunk…

Illat ejakuláció.
Szeméremdombos vidékek.
Lebegő keblek.
Kívánatosságod alá fekszem.
S élvezem, ahogy összekensz csókjaiddal.

Virágszirmok a lepedőkön.
Éhes sejtek tágulnak ki.
Szomjas versek henyélnek.
Hegyes bimbóidon.
S kelnek fel egymásba gabalyodva, hogy összekenjék egymás domború bájait fesztiváliszappal.

Pozitúrát választunk.
Egyre hevesebben…

Mélyre lőtt vénák.
Vízesésébredések.
Elhatalmasodott vágy.
Csipkés bugyik a lámpákon.
Nyári hőség.
Gombóc fagylaltok.
Pálcikás jégkrémek.
Édes sziromretinák.

Vadkacsák a nádasban.
Középcombig érő meztelen iszap.
Egymásba süllyedt fodros levelek a vízparton.
Mézédes kaptárok.
Zsályaerdők vad mezőkön.
Egymástisztások.
Fűszálakból lapított levéllepedőkön.

Pirkad az alkonyat.
Alkonyul a pirkadat.

Ősz.

Tél.

Tavasz.

Nyár.

Egyetlen pillanat az íz.
S egymásba masszírozzuk az élet balzsamát:

Évszakokat.

Száraz leveleket végigverő felhők orgazmusát.
Pihenő törzsek avar, s föld alá nyúló aktusát.
Kinyíló szirmokat, nyirkos sziromretinákat.
Hódolunk ajkainkon szétkent gyümölcsök illatának.

S várjuk újra:

Őszökön…

Teleken…

Tavaszokon…

Nyarakon át….

Karszalagok inakból.
Libabőrös izzadtsággondolák.
Egymás aortáiba virágzott éjszakák.
Egymás elé hajlott lágy szárú testtemplomok.
Összeölelkezett kanapék.
Szabadságlírák.

Gyűrűk.

Csalánerdők.

Tündérmesék.

Rózsaszín szerelemfelhők.

Szintám.

…egy életen át…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-19 10:37:14
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-19 10:37:14


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-17 22:53   Új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-17 20:33   NAGYÍTÓ /Bátai Tibor:Szuhakálló/
2025-09-17 20:29   NAGYÍTÓ /Farkas György:M/
2025-09-17 20:08   NAGYÍTÓ /47zr:City blues/
2025-09-17 19:24       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilvási István azt hittem felhasználnak
2025-09-17 17:54   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-09-17 16:57       ÚJ bírálandokk-VERS: Boris Anita Kisvárosi panoráma
2025-09-17 16:32   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-09-17 14:54   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2025-09-17 14:22   új fórumbejegyzés: Filip Tamás