Zsuponyó Gábor : Fenil-etil-amin / FE(m)A(le)


 
2841 szerző 39158 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Ilies Renáta 12 perce
Köves István 39 perce
Gyurcsi - Zalán György 2 órája
Ocsovai Ferenc 2 órája
Horváth Tivadar 4 órája
Duma György 16 órája
Hodász András 16 órája
Szilasi Katalin 18 órája
Vadas Tibor 19 órája
Tímea Lantos 20 órája
Bara Anna 20 órája
Tóth Gabriella 22 órája
Ötvös Németh Edit 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Tamási József 1 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Nagyító 3 napja
FRISS NAPLÓK

 ELKÉPZELHETŐ 1 órája
csega 4 órája
Gyurcsi 15 órája
Bátai Tibor 15 órája
Hetedíziglen 16 órája
különc 1 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bara 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
Janus naplója 2 napja
Baltazar 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
útinapló 3 napja
Sin 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Fenil-etil-amin / FE(m)A(le)

Az álarcok bálában.
Fekete nejlonzacskóink:
Halászhálóink.
Testóceánunk:
Akvárium.
Errefelé nincs lubickolás…
Csak mélytengeri archalak.

A primitívnek titulált egyszerű algák és moszatok mégis kinőnek. Szemgödreinkben még lobognak valahol moha és páfrányzászlók.
Homályos barlangjainkban, hol gömbnek képzeljük el magunk, de nem vagyunk csak együtt, szerelemmel átitatottan az átlók.
Kívánságainkként megálmodjuk magunk, de a bazársoroknál mégis sorba kell állnunk a boldogságmérgezésért.

„Csókjaink elcsókolódnak…”

S az „álmok is elálmodódnak...”

Éjszaka imádat suttog a csenden…
A végigzuhogó zápor álmokat simogat a szomjazó leveleken.
Kongáznak az esőcseppek.
A fák kérgein megülő arany kontúr szerelmese lettem.
Végtelen folyók.
Pupillám csatorna.
S csak nyelem el a látványt…
Körülöttünk roskadozó padok.
Rajtuk fenekek nyoma.
Már nem ül rajtuk senki, csak az emlékek:
A talpam meztelen pecséthabja:
Az iszap.

Belső sikolyoktól mérgezetten az erdők csendjeibe húzódom.
Bevackolom magam, ma én is a sötét leszem.
Emlékeim esőcseppek…
Magamra hullok, s egyedül hajlok meg vénuszdombod előtt.

Átsétál rajtam az aszfalt. Olyan átlátszó minden.
Átitatódom Veled.
Gazdag mocsár a betonkérgen.
Kimászom cserepes magamból.  
S csak sétálok az aszfalton…

Gyertyákkal kezemben…

Tócsákat, pocsolyákat emelek fel, hullámzó arcokat. Csepegnek ők is. Folynak ki ujjaim közül. Magamba mártózom. Arccal hasalok én is. Köveivel kacsázik rajtam a természet. Legbelül elvérzek. S csak nyúznám bábumra száradt arcaim.
Keservesen.

Halovány-lilán folyik a füst.
Az arcom hullámzik.
Lüktetek.
Rezgek.
Vibrálok.
Ahogyan látom:
Szökőár lettem…
S mosom szemeim.

Nyüzsög körülöttem, s bennem a természet. Testemre mohák… és páfrányok nőnek.
Bennem kapaszkodnak a fák.
Felszívódni látszódom.
Tápanyaga lettem egy pezsgő életnek, méhektől zengő hársnak… Hangfürdőzöm illatában. Az indákból szerelmeket kötök. S ezer arcommal nyílok meg Múzsámnak.

Két fényhét távolság…

Nyújtózó borostyán…

Hiányok.

Álomkezeinkkel egymás fényképkertjeit forgatjuk szemeink előtt, s egymás mélyéből merítünk.

A görög maszkok megülnek maguk habjain, szememből tejfehér méz csorog. Egyetlen hópehelyként szállingózik a sivatag. Egymásban alszunk az invokált hangmezőkön mi, a forróság pilléi.

Heves csókok édes cukrai.

Felborult tárgyak…
A feng shui szerint az asztalon:
Testketreceink és határaink csattjai.
Egymásban szivárványt keltünk.
Míg cserepes levelű muskotályzsályák erezetutcáit köhögi végig a halál…

- Száraz, de édes, émelyítő az illata. –

Egymásnak lenni:
Dallamokkal mosott parkettái.
Boaként tekergő ajtói.
Ablakai.
Szomjas, s egyben szomorú pórusok.
Bennünk mégis a nap ragyog.
Lédús hitek.
Telítődöttség.

Félbe osztott paradicsomok nedveit nézem, ahogy csorognak végig ajkadon, s mosollyal átitatott arcodon. Orgazmust fröccsent bennem minden harapásod.
Sóhegyek az ablakpárkányon.
Lehullni készülő cseppek pihennek álladon, meztelen készülsz főzni. A salátákat kívánom. Meg a szeretkezéseket a konyhaasztalon.

Lemossuk egymás ablakait.
A szerelem egymásban lüktet.
Szűk pupillák robbannak szét…
Kéjesen merül el bennünk az alkalom.

Egymás folyosóvonzalmaitól szélesedünk ki.
Kinyíló plafon.
Kinyíló háztetők.
Cserépszirmok.
Hazug antennák repkednek a tetőről.
Ma egymás zuhanyrózsái vagyunk:
Láthatatlan vezetékek kusza bujasága:
Az egymásba nyitott vízcsapok.

Derékmedencébe töltött erotika.
Ütemes vonaglás.
Csípő-csillagok.
Vörös tündérmesék.
Lebegő virágok.
Pezsgő vonzalom.

Összeolvadunk…

Illat ejakuláció.
Szeméremdombos vidékek.
Lebegő keblek.
Kívánatosságod alá fekszem.
S élvezem, ahogy összekensz csókjaiddal.

Virágszirmok a lepedőkön.
Éhes sejtek tágulnak ki.
Szomjas versek henyélnek.
Hegyes bimbóidon.
S kelnek fel egymásba gabalyodva, hogy összekenjék egymás domború bájait fesztiváliszappal.

Pozitúrát választunk.
Egyre hevesebben…

Mélyre lőtt vénák.
Vízesésébredések.
Elhatalmasodott vágy.
Csipkés bugyik a lámpákon.
Nyári hőség.
Gombóc fagylaltok.
Pálcikás jégkrémek.
Édes sziromretinák.

Vadkacsák a nádasban.
Középcombig érő meztelen iszap.
Egymásba süllyedt fodros levelek a vízparton.
Mézédes kaptárok.
Zsályaerdők vad mezőkön.
Egymástisztások.
Fűszálakból lapított levéllepedőkön.

Pirkad az alkonyat.
Alkonyul a pirkadat.

Ősz.

Tél.

Tavasz.

Nyár.

Egyetlen pillanat az íz.
S egymásba masszírozzuk az élet balzsamát:

Évszakokat.

Száraz leveleket végigverő felhők orgazmusát.
Pihenő törzsek avar, s föld alá nyúló aktusát.
Kinyíló szirmokat, nyirkos sziromretinákat.
Hódolunk ajkainkon szétkent gyümölcsök illatának.

S várjuk újra:

Őszökön…

Teleken…

Tavaszokon…

Nyarakon át….

Karszalagok inakból.
Libabőrös izzadtsággondolák.
Egymás aortáiba virágzott éjszakák.
Egymás elé hajlott lágy szárú testtemplomok.
Összeölelkezett kanapék.
Szabadságlírák.

Gyűrűk.

Csalánerdők.

Tündérmesék.

Rózsaszín szerelemfelhők.

Szintám.

…egy életen át…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-19 10:37:14
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-19 10:37:14


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-12 14:45   új fórumbejegyzés: Ilies Renáta
2025-07-12 14:43   új fórumbejegyzés: Ilies Renáta
2025-07-12 14:18   új fórumbejegyzés: Köves István
2025-07-12 14:17   új fórumbejegyzés: Köves István
2025-07-12 13:20   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2025-07-12 12:23   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 12:04   Új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2025-07-12 09:59   Napló: csega
2025-07-12 08:55   Új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 08:34   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar