Fohász esőért

Gondterhelten tekintek a felhős égre.
Régen volt eső. Eshetne már végre!
Szörnyű hőség szárította a tájat,
tikkasztott mindent, bokrot, növényt, fákat.

Szomorú látvány a kert szárazon.
Fény búsan világít a száradt tájon.
Megpróbáltunk magunk locsolni,
de az valahogy nem az igazi!

Bár nyílnának meg az ég esőcsatornái,
hogy ne az aszályról szóljanak a soraim
és újra szép, színes és üde legyen a táj.
Érjen végre véget a minket gyötrő aszály!

Halász István
rózsavölgy, 2013. augusztus 14.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-15 15:31:12
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-15 15:31:12