Még ez a hazám


Kedd délelőtt van, a fák lombja közt
nézhetek bele néhány pillanat
vakmerő ostobasága után.
Oly egyedül ülök a nap alatt!

Valószínűtlen, fényes nyilacskák
záporoznak arcomba, szemembe,
minden gondolatom egy üzenet
a felfoghatatlan végtelenbe.

A boltból megyek haza, szatyromban
sok minden finom és nagyon nehéz,
(a műtét óta gyakran leülök)
a tüdőm sem győzi, nemcsak a kéz.

Szép ez a park, a K.I. utcában.
A sors idehozott Debrecenből,
ennek elmúlt negyvenhárom éve,
a fák felnőttek, lassan majd eldől,

kitérő volt vagy végső stáció,
hogy elhagytam szép szülővárosom,
akkor hittem a hazatérésben,
s az életem már kifele oson.

Most itt ülök a tomboló nyárban,
a nap apró nyilait lövi rám,
levegőt gyűjtök, majd elindulok
haza a boltból, még ez a hazám.  

2013-08-07






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-07 07:26:10
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-07 10:23:48