Az ember is elmegy

Zavar a sok hiábavalóság,
bántják szívem a közömbösségek,
kereshetem, de oda a jóság,
belülről vágnak a vak remények,
durvára keményedett a lélek
minden oldalról horzsolódva,
akár az egymást kioltó fények.

Az ember ilyenkor meghatódna,
sőt, siratná a nyomorúságát,
pár hét, és vissza repül a gólya,
hagyva kifosztott szülőhazáját,
repül a tengert és távolságot
legyőzve, irgalmatlan birokban,
az ember is elmegy jobb világot
keresve, pedig csak élhetővé
kellene tenni elárvult hazát,
belakni emberi méltósággal
minden négyzetméterét e földnek,
amelyért apáink vére ömlött.

Lám, elragad a pátosz, ahelyett,
hogy a gyávák beszariságát
legyűrném,  felemelt fejjel,
büszkén vállalnám igaz magunkat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-02 15:08:37
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-02 15:08:37