22 óra

Talán ébren vagy még, nem
készülődsz lefeküdni, az íróasztalnál
ülsz, nem vársz, vagyis nem
tudod -
Az olcsóbb időszakban hívlak
csip-csup dolgokat elmondani
veszteségeket és győzelmeket
keservet stb....
A zsinórral babrálok beszéd közben
hallom a tv mormolását, nálad
szól, én kikapcsoltam a
távolságra gondolva, lehet
persze rádió is, bármi, te
egyedül vagy, így akartad, köröttem
a család hever, alszanak már -
Lassan én is abbahagyom, ha
egyértelművé vált az üzenet, és
röviden, fáradt hangon válaszolsz,
homlokod gyöngyét is látom a
zsinóron át, létezem, apróbb
számításokat végzek, leírhatatlan
hangulatokról karcolok, jóságos
magányról, egyedüllétről, ahogy
majd bevackolod magad a
heverő sarkába a váratlan
jóleső beszélgetés után -
Majd hívlak még közelítve a
célhoz, ha meglátom, felismerem,
számot, írást adok róla -
Majd, akkor...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szívek mértana (antológia) (Budapest, 1998)
Kiadó: Alterra