Zsuponyó Gábor : Összevágott sűrűségmegállók az alagútösztönök vágányzárain

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37302 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Nyári László: lacrimal punctum
Nyári László: retrográd
Petz György Károly: Hanggal hallgató
M. Szabó Mihály: Finita
Petz György: R. M. R.
Petz György: A nagy kékséghez
Czékmány Sándor: elfelejtett tartozás Istenre Halálra
Albert Zsolt: Hanghorizont
Kiss Anna Mária: Assisi ( Karsai Annának )
Nyári László: Szélkerék
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 2 órája
Pataki Lili 3 órája
Szilasi Katalin 5 órája
Bara Anna 5 órája
Gyors & Gyilkos 13 órája
Boris Anita 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Berényi Klára 2 napja
Dezső Márton 2 napja
Bertók László 2 napja
Virág Tamás 3 napja
Szokolay Zoltán 3 napja
Nagyító 4 napja
Csiki Melinda 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Ötvös Németh Edit 11 napja
Szakállas Zsolt 12 napja
Albert Zsolt 12 napja
Farkas György 13 napja
FRISS NAPLÓK

 Etzel Mark Bartfelder 22 perce
az utolsó alma 49 perce
EXTITXU-UXTITXE 1 órája
Baltazar 1 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 órája
Hetedíziglen 2 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 15 órája
Conquistadores 15 órája
történések 18 órája
Zúzmara 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 napja
Vendég 2 napja
nélküled 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Összevágott sűrűségmegállók az alagútösztönök vágányzárain

1.
A születésünktől kapott térerő alatti aurahatás-nyomásától megrian a psziché-korridor - az isten modul zöld lámpát kap – az egymással bánás kátrányában - megpikkelyesedett sejtjeink eltárgyiasodva szülnek – egyedfejlődésünk során végbement különös találkozásokat az embermolekulákra, s intimen cseverésznek a tömegekkel kapcsolatos indigóboldogságokról.

Az efféle effektus übereli az ismeretterjesztést – mert a porszemeknek persze könnyű – hisz a varázsszőnyegek csupaszok, nincs okuk panaszra, halmozottan rojtos hátrányaikra is hoz még alkonyt a narkolepsziás pirkadás.


2.
Molekulapárolgásoktól merevedik fel az erekció – az álmok köldökzsinórjain látom szétgurulni önmagam - ami – fél korty – én voltam, az ma már nincs.

De nem siratom visszaintegető részecskéim – hisz még alkalmanként képeslapot küldenek - az idei irritáción, hol az égitesteket is kitekerik az after party végén, s lekapcsolják auráját az embernek.
Gondolván már nem hiánycikk…

Mi ’ ártatlan ’ lapockaszárnyas főnixek reprodukáljuk önmagunk foszforozottságát – ha egy gyufás skatulya fiókjában lakunk – s hajlamosak vagyunk fehér törpéket félrenézni Hófehérkéknek, pedig ők is a síkos padlókon kefélnek holmi Csipkerózsikákkal. Míg az éhes sirályok visításában, a torkokból kirugdosott szavak közt, újra fellobbanunk…

Ott hol az auraistenek testmagokat választanak egy csiklótornyos templom keresztjei alatt – hová korábban betértünk magunk is – s csavarhúzókkal szögeltük össze a vaginaaulában gammasugárzások polcait.


3.
Az égi csillagpóznák párosával ülnek a madarakon – a szempillák sorfalat állnak - ahogy egy aluljáró átsétál egy mikroszkóp lencséje alatt.

Eközben a köz-pszichében hazafelé, az atmoszféra megkérgesedik, - s feltépve a kispárnahuzatok zátonyszőnyegét – víziókat reklamálnak a megmeszesedett, kagylóhéjakká változott szemhéjak az élet eufóriájának.

Kifoszlott fürdőruhák cérnavonalain csüngünk a medence felett, s ha egy korrodált horog belénk akad – az csakis olyan lehet – mint felszaladni a gerinc csigalépcsőjén és a koponyából indítani bázisugrást a medencecsontos előítéletekbe – zsebre tett – önmagunk felé.

Majd fájdalmában üvöltő tenyerekből kitüremkedő sebtapasszal püfölni végig az örömódát a bordarácsos xilofonon, szájkosár nélkül óbégatni – úszni a zsebhalakkal – s pórázra kötni a szomszéd harapós portáját, felfedezni más expedíciós tekintetét a nadrágszíjak Orionjai alatt – mert a sorsunk nem írta meg senki az életciklusaink alatt – csak szárítóköteleken teregetjük egymás köntösét, s csak hallucináljuk többkomponensű spirituális meditációk hatása alatt – hogy valójában létezünk - s szimbolizáljuk a sorra vágott telefonvonalakat.


4.
Összetűzni az összetűzést a gemkapoccsal – ha már kiborítjuk előző életeink kanópuszedényeit meg az agykapacitást – s elégtételt vesz rajtunk az elégtétel:
Fúziókat dorombolnak a szűzhártyák, s a hasadások árkai mentén molekulánként futjuk körbe a lüktető kómát.

5.
Villog a fény a gyökerek felett, mint két marék psilocybin a szabványtól…
Magára is ölti legszebb kitinpáncél-öltönyét, hisz nyakkendővel ezt nem oktatják az exoszférán, ez standard állapotban szerves – földönkívüli – része az embernek.

A pezsgő adásszünet alatt – egy elrúgott futball labda szelepén süvítünk valahol az ismeretlenben - mérnöki pontossággal képzett immunrendszerünk pajzsai mögött. S a játszóházból várjuk a hangyászt – hogy begyűjtse embertermeszeit – pedig első adandó alkalommal lefertőtlenítenék – a kritériumok között - az emberbaktériumok izotópjait.


6.
Az elfogyasztott auraszőrös táplálékok árnyjátékai a bélbolyhok függönyei mögött kiköltekeznék önmaguk periodikáját, de a korcs jelen kriptákban szaglászik a csodalámpák fénylemezelései után.

A rezgésközlekedés – ráncokat varr a homlokokon – agysejtjeinek vagyunk koponyahintós testhúzásai, mely begyűrűzi a láthatatlan mozdulatsorok hirtelen szúrását, míg kifeszítjük magunk mögött az idő múlását.
S gyűrűs férgek tömegeit kutatjuk mezítlábas tengelyekkel, s flexibilis végtagokkal keressük fészkeinket az ágy alatt.

Ahol az éjszakai égbolt-lyukadás csillagfényes perforációján egymás átjáró-házai vagyunk – növényreaktorok hétköznapiságában – zöldségjelenések félfamentes papírjain folyamatosra körmölt tudásszennyezések tapintható valódisága.

Az ionmentes ágy álmai – az alvásra invitálás desztillált embermaradványai – hogy aludj csendesen… ha a csend a psziché szirupos köptetője.

7.
Az asztalbontó érzékelés csatlakozópontjai henyélnek a fantáziátlanság székén, korai oxidációitól kérdve:
- Hogy voltaképpen mit lát a képen?! -  

A diagnózis: a telítődött élet és a természetes agyi folyamatok pornóbefolyásoltság alatt – apró nyögések közepette – melléktermékként képződött szavait is az arcára veri…

Az annyira-irányítás akarásának viszkozitásával…

A mindenjellemzők impulzusait…

S csak nyalja nyáltól csöpögő szája szélét, ahogy a társadalom félrenyeli az életforma különösségeit, a medúzák mélytorkait.

De a csalánozók tekintetekbe marva tükrözik – mind a mai napig – a felmaródások nyomait:

Celebfertőzött photoshop-kurválkodások cseppfolyósodott hüvelyváladékait, kiket nem nevelten sodor az utca pora:

Titeket-a-telep ribancait.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-18 23:02:40
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-18 23:02:40


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-18 12:01   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-18 11:54   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-09-18 11:34   Napló: az utolsó alma
2020-09-18 10:56   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-09-18 10:53   Napló: Baltazar
2020-09-18 10:51   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-18 10:46   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-18 10:16   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-18 10:15   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-18 10:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ