A horgász és a sellő

Ül a horgász csendben a stégen
egy nagy fogás reményében.
Botját valami akasztja,
gyorsan pörög az orsója!
Botját kirántja éppen.
Egy sellő van a zsinórvégen!
Mire Őt megölelhetné nyomban
rögtön egy szigorú hang harsan!
Ne aludj el kinn a stégen!
Fogtál-e valamit nekem?
Horgászunk felébred nyomban.
A parton az asszonya van!
Nincs itt sellő sehol kérem!
Az Ő hangja zengett éppen!
A horgász szidja kellőképpen:
csak pöröl, pöröl, egyvégtében!
A horgászunk ezt megunva
a nejét dobja a habokba!
A tanulság ebből kérem
a mesékben van csak ekképpen:
Ha a nej kerül a partra
elmúlik a horgász nyugalma!

Halász István
Balatonfenyves, 1997. május 18.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-11 13:38:37
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-11 13:38:37