Napnyugta, napkelte

Az aludni térő Napnak sötét a dunyhája.
Ám alóla még itt-ott kilátszik a koronája.
A dunyhája alatt lassacskán elterpeszkedik.
A koronája már csak-csak el-elsötétedik.

Álomba merül a Nap és itt lenn minden
sötétté válik a kertünkben is körben.
Ámde a Nap hajnalban pihenten fölkel
és világít a Földre koronás fővel.

Élénk fény terül szét szerte a világon,
füvön, fákon, házakon, az egész tájon!
A Napnak össze van már hajtva a dunyhája!
Hadd várjon csak az az újabb éjszakára!

Halász István
Rózsavölgy, 2013. május 25.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-26 09:41:55
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-26 09:41:55