Kék, fehér, sötétszürke
Szimbólum vagy,
emlékekbe izzott pupillaszűkület.
Lepkeszárnynyi rebbenés
valahol az őrület és az éjszakák
lepedőre gyűrt csendjében.
Megálmodlak; újra meg újra
belőled rezdülnek a csillagok.
Mint vacogó tejfogak
a gyermeki félelmek szájában,
úgy vagyok,
olyan gyenge és félszeg vagyok.
Háborús magamra idézlek,
harcba,
kék, fehér, sötétszürke ágyra.
Így alszom vissza,
roskatag párnámon fekete
macskát ölelve
és fázva.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-02-22 18:41:12
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-24 19:11:45
