Legalább kettő napot élt volna, míg odaérek,
s nem szökik el végleg a túlontúlra;
törleszthettem volna neki javaimból
hűvös pinceidőkért a termésből,
az én kegyetlen nagy bőségemből!
Termésem kiterítve a téli napon, szétszórt mag,
ő meg elfordult, nem tudom is mi maradt végül,
az a komfort nem, csak az új csíra nő ki konokul
krumplifejemből.
