- költőtoll -



(Szentlélek-patak)


Volt idő, mikor még titkoltam, hogy írok, hiszen felénk, ki írt,
megbélyegződött; Ír, hiszen bolond! - más opciókra sajnos nem
vevő az agy, hát, ki versel, biztosan iszik s ha férfi - lókötő, még
rosszabb, hogyha nő, mert gátlásoktól kendőzetlen az. Jól tudom,
a közvetlen miliő kiveti a pelyvát és pelyva mind, ki hangos szót
emel, vidéki sors kegyeltje az, ki mindent elfelejt. Manapság nagy
adó a véna, amelyben betűk szaladgálnak vérsejtek helyett, a költő
minden egyes ihletéért busásan fizet. Ezért sem élhet verselésből,
pedig csak benne fodrozódnak isteni szavak, hitem szerint a tiszta
gondolat jogán e földön mindenki szabad. Miért van úgy, hogy a
költőket elismerésben részesítik ismeretlenek s minden szóért rója
őt egy szűkebb környezet, hiszen mindenki ír manapság - a védőnő,
hentes és az ács - na, persze jól tudom, habár erős lehet a törzs,
attól még gyöngécske az ág. Úgy hiszem, az ember ott csodás,
hol bátran mártózhatnak benne gyöngyházfény szavak, mert
tó a szív és táplálója Szentlélek-patak.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-06 12:43:39
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-06 12:52:58