Szívem harctere...

A szívemben most forradalom dúl.
A nagy csatában sok hős elmúlt.
Érzelmeim csatája ez bennem
Melynek ma véget kell vetnem

Fájó szívvel pusztítom el lelkemet,
melynek részét úgy szerettem miattad,
de tudom jobb nekem, ha eleresztelek
S, téged soha többé meg nem siratlak.

Pofont kaptam én tőled, mely megölelt,
de te úgy adtad nekem, hogy az megölhet.
Karjaimba tartva téged nem gondoltam,
hogy te bennem egy világot lerombolsz ma.

Többre tartottad álszent barátod,
mint saját értem tett szívdobbanásod.
Eltaszítottál magadtól, s most boldog vagy,
de idővel belátod majd, hogy bolond vagy!

Gyerek vagy te még a játszótéren,
én katona vagyok a csatatéren.
Küzdök magam ellen, ostobaságomért.
te így is eldobtál új, s idegen játékodért.

Meglőttek a véres csatában, fáj!
Lelkem még mindig téged kíván.
Szépen lassan elvérzek majd a lövészárokban.
S, csak annyit kérek, ments meg bárhol vagy!

Elvesztettél engem, s bűnös szándékodat,
elvesztetted legkedvesebb játékodat!
E-nélkül pedig egy gyerek, már nem gyerek többé.
Talán egyszer felnősz,s jobb leszel hozzám örökké!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-04 21:40:05
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-10 18:44:39