Ajtót nyitok a szenvedésnek

Ajtót nyitok a szenvedésnek, hogy neked ne kelljen.
Zárd be ajtód, hogy téged a bánat meg ne leljen!
Utolsó szívdobbanásomig téged óvlak...
Hogy őt bánat el ne fonnyaszd.

Álmodtam egy világot nekünk,
hogy majd abban boldogok leszünk.
A te kezed volt számomra a szabad világ kilincse,
de visszakerült kezemre újból a nagyvilág bilincse.

Árnyékként üldöz szellemed,
annyira megfogott jellemed
De tudom, hogy felejteni muszáj,
hiába fáj nekem ez szív tájt.

Ülök,s hallgatom, hogy mit sugall a szél,
hogy te tőlem örökre elmentél
S, nem jössz vissza már hozzám,
ha tehetném a múltat visszahoznám .

Óvlak, de nem lehetünk együtt már,
mostanában a bú a kínnal együtt jár.
Láss! , s ne csak nézz,
hisz az élet elmúlhat feletted még...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-02 16:00:00
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-06 18:39:09