Jelen
Volt idő, mikor magam irigyeltem,
fostam a verseket kellett vagy nem kellett.
Nyilván nagyon beteg voltam és létformám:
tele rímes szájjal hogy kinyújtózhatnám.
Túléltem, megöltem, ahogyan gyermekem,
anyámat, apámat, hogy magam lehessek,
ne zavarjon a múlt, se az eljövendő -
nincs már mihez mérjem, vagyok-e már felnőtt.
Azóta, ha írok jövőre és múltra,
kiszorít az emlék - nem vagyok, csak szavak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-11-19 21:45:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-19 21:45:09
