Igénytelenül
Álmaimat apróra zúzták
a valóság malomkövei,
köszönöm, nálam semmi újság,
elkerül, aki teheti.
Már-már kalap-levetve járok,
oly gyakran emelgetem azt,
előttem fut a vizesárok,
vizet abba rég más fakaszt.
Nekem nincsenek jelszavaim,
elsőnek nem léptem soha,
az elhatározás hamvain
gázolok, ez az út pora.
Tele vagyok keserűséggel
akkor is, ha nincs rá okom,
cigarettám soha nem ég el,
csak sercegését hallgatom.
Értelmetlenül élek, mint a
fák ágain él a penész,
nem vagyok követendő, minta
nem vagyok soha harcra kész,
csak érzem, hogy beteljesedik
ez a mihaszna életem,
zsíros kenyérre mindig telik,
más talán nem is kell nekem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-11-11 05:43:17
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-11 05:46:45