Ősszel

Bágyadtan teríti rá a Nap a fényét a tájra.
Szelíden érvényesül játékos színritmikája.
Aranyfénye csordul végig a még zöld leveleken,
majd végig folyik a már pihenő növényzeten.

Ebbe a változatos fényfolyamba
látszik bele az ágak szürke valósága.
A Nap a tájon lassan, elégedetten szétnéz.
Ez a tájék szépségével mindenkit megigéz.

Kint a Nap fáradtan szórja fényaranyát.
Betölti a környék minden egyes zugát,
majd miután aranykincsét szétszórta
aludni tér felhődunyhás ágyába.

Halász István
Rózsavölgy, 2012. november 08.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-08 14:32:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-08 14:32:31