Négy gyertya ég előttem

Négy gyertya előttem az életért ég
őrizve elhunyt szeretteink emlékét.
Az égő gyertyalángok egyszer ellobbannak,
de a szeretet lángjai el nem alszanak.

Amíg e sorokat írom, a lángok ellobbannak
fényüket átadva a közelgő éjszakának.
Csendes, meghitt imám lassan száll az ég felé.
Hirtelen hangot hallok, amely az angyaloké.

Ez a hang egyre erősebb,
hiszen a szívemben zengi
a szeretet szép dalát,
mely jellemzi ezt az éjszakát.

Reggelre kelve gazdagodtam egy élménnyel,
az elmúlt éjszaka csodaszép emlékével.
Az eltávozott szeretteink nekem meséltek,
a szívem töltötték meg az élet szépségével.

Halász István
Rózsavölgy, 2012. november 01.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-02 15:52:16
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-02 15:52:16