titok
felhívtál, örültél.
én sírtam, „istenem!”
ha festő lennék,
most két orrot festenék
neked: szagokkal
üzen az élet, a hasad
még lapos, tudom,
de állandóan nézed.
a tükörben oldalról mintha.
a hányinger nő. emlékszem:
„szív alakú nyomott hagyott
a fenekem a homokban.”,
mesélted nevetve a nyáron.
most versenyt futok az idővel.
az érmen majd ez áll:
I. nagymama.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-30 20:28:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-30 20:28:31
