Próbáljuk meg


Próbáljuk meg elképzelni, hogy nem basszák.
Asszonyunkat, a kedvest. Akit úgy szeretünk.
Idézzük magunk elé szelíd arcát, melyen rózsa kél,
ajkait, melyről a varázs.
Melyet oly sokszor csókoltunk hogy borzongunk belé:
Tételezzük fel, hogy nem fogadja be az idegen faszt.
Szépítse meg költészetünk a jövőt.
Gondoljuk, hogy bár elváltunk, ez inkább őt viselte meg.
No persze nem mutatja. A sírást elfojtja a délceg büszkeség,
s bár összerezdül nevünk hallatára, példamutatóan tartja magát.
Például dolgozik. Munkáját jól végzi és a munka után
a kollégákkal metszett pohárból vörösbort iszik,
szép, mint egy angyal, de a férfiak közeledését elutasítja.
Nem mondja miért. Csak hazamegy lakásába,
mely üres mint egy zárda , kiül az ablakba, rágyújt.
A hold végigfolyik a bőrén, ránk gondol.
Nem szárítja semmi könnyeit, mert zsigerből érzi:
Mi köztünk volt, az több, mint különleges.
Hogy isten szőtte össze sorsunkat szorosra
és csontként forrtak össze lelkeink.
Hogy termőföld ő és magja mi vagyunk. Mert más nem lehet.
Tűnődik, hogyan kaphatna vissza.
Nézi a telefont, az e-mailt, a facebbook-ot,
vadabbnál-vadabb ötletek kísértik-
azt reméli, hogy jelentkezünk.
Előbb-utóbb majd persze írni fog, de még korán van -
retteg a visszautasítástól, kihúzza benne magát a büszkeség
bár legbelül tudja: nem élhet nélkülünk.
Hogy inkább meghal, mintsem mást kelljen szeretni,
nem szülhet másnak gyermeket,
szép melleit sem csókolhatja más-
hogy kihullik szemének színe nélkülünk
és életében a mi nevünk volt a szerelem -
Próbáljuk meg elképzelni, hogy nem basszák.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-07 08:59:36
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-07 08:59:36