moai (jav.2)
Közelítő hullámok.
A homokba írod a szavakat.
Kiismerhetetlen arcok körülötted,
csak ülnek a napernyőik alatt,
erodált álmok romjain,
közönyös hús-vér szobrok,
agóniájuk megkövült eksztázis.
Némaságod nem számít.
Olvasod a verset,
tökéletesen szabad vagy,
Istennel társalogsz.
Aztán a víz elmossa az írást,
akár az idő
a ritka, csodás pillanatokat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-05 14:42:44
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-05 14:42:44
