elült a vihar.
egymagamba roskadva
bámulok valahova fátylat
húz a jelen
indigókék sorozatban
nem unja, hogy továbbálljon.
hellyel kínál ráérősen, mint
ahogy a verebek
ülnek a dróton.
Nap sátrat verne oda
van cövekelve.
pillanatok fosztogatják
az időt bennem
szétfolynak a napok.
ami elmúlt, az
halasztható.
meddig?
