Nagyerdei tavaszi alkony
A nagyerdei fák alatt
gyengülő napfény tör utat.
Szétterül a füvön, s bokrokon.
Megcsillan a tavi habokon.
Majd az éj szürkéjébe olvad a Nap koronája
és álmot hozó sötétség terül szét az egész tájon.
Az egész környező világ teljesen elcsendesedik
és egészen így van ez az éjt követő virradatig.
A sok madárhang elcsendesül-
A sok madár elszenderül.
Csend lesz úrrá a környéken.
Éj terül szét a vidéken.
Halász István
Debrecen, 2011. május 08.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-22 06:59:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-22 06:59:45
