81.

a folyó partján villámok járnak
egérszagú lyukba nyúlnak le és vissza
semmit sem láthat de mégis láthat mindent
és álmait az idő lassanként beissza

de megmarad
az egy-két kifakadt
házon néha átfütyül a szél
kupacokba rakja
aztán elfelejti
és sorsán tovább billeg a dinnyehéj

utolsóként még átnézi sietve
sok ezredik éve minden hajlatát
hátha
de nincs
pedig hogy kiférjen
anyja ölében átszakadt a gát

most talán itt
az árnyékok kiégtek
lova rég nincs csak esőverte tajték
varázslat sincs
de néha átdobog még
csukott szemén
az útjába akadt ég






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-14 09:17:22
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-14 09:17:22