Nézem a kertemben a fákat.
Túlélnek engem. Nézem a fákon
a madarakat.
A fészek melegében az otthonuk.
Bármikor elhagyhatják,
elvéve az égi szférákból a részt,
szabadon.
Nézem a felhőket, s próbálom
kitalálni
a TÚL és a MÖGÖTT
jelentéseit.
De nem jutok át
magamon,
a kérdések mégis
mögém kerülnek.
