Szakura

Millió rózsaszínű virágja
a lakótelepi parkot tarkítja.
Nagyon szép színt visz ebbe a világba.
Szükséges, hogy e szürkeséget oldja.

A fáknak, növényeknek itt is a célja nemes.
A panelek szürkeségébe szépséget visznek,
hogy hasznára legyenek itt is a lelkeknek
és szolgálatára az emberibb életnek.

Később lassan a szakura virágjai lehullanak.
A park járdájára puha szőnyegként simulnak.
Szívünknek ezzel is mennyei szépséget adnak,
miközben a szirmok itt lenn semmivé válnak.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2012. április 19.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-20 15:42:50
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-20 15:42:50