Ódoid a zuhanyrózsához
Én most alattad létezem, benned,
jó, hogy nem fordítva, nehogy adnom
kelljen magamból, azt már túl sokat tettem.
Te ölelsz, mikor senki, végignyalsz,
és meleget adsz. Elnyelem,
mint a lefolyó az élvezésed.
Másoknak egyszeri fürdés vagyok,
egy vízcsepp a többi közül,
meztelen mártóznivaló,
bőr és csontok a zuhanyzó csempéin.
A tüdőlebeny szenvedései.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-07 16:02:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-07 16:02:45
