Horizont

Minden reggel vörösre csókolod nekem a horizontot,
Majd sánta ördögszekereket kergetünk a végtelenbe,
Elhatároztam, hogy elmegyek veled oda, ahol
Eltaposott rágógumi helyett szín borítja a földet,
S biztos megnyugvást ad a ma a holnapnak,
Te leszel nekem
a tű és én a fonál,
Nem kötődünk, csak összevarrjuk az eget, a földel,
És létráról szedem majd neked a csillagokat.

Most fekszünk és nézzük azt, ami megmaradt,
Olyan elérhetetlen mindegyik,
És haloványabbak a szeplők is a fényszennyezéstől,
Már elkergettük az ördögszekereket is,
Vissza sem jönnek többé, de keresünk újabbakat,
Amik nem bicegik végig a tájat,
Most itt ragadtam, egyedül, a rágógumis járdán,
S nézem, ahogy vörösre csókolod nekem a horizontot.
Kócosan.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-13 19:09:19
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-13 19:09:19