Tél-végi esti szürkületben

Az esti szürkületben tábortűznek lángjai lobbannak
fényüket adva a komisz tél távozásának.
A tél búcsúzását nem kíséri fájdalmas jajgatás,
sőt! ellenkezőleg! Övezi dalolás, vidám kacagás!

Elég volt a tél jégvirágos, cudar, hideg leheletéből!
Mindannyiunk szívében a várt tavasz szép reménye tündököl!
Talán megérzi ezt a tél is, de azért lehel még egy hideget.
A kikelet gondolom, meghozza végre a régen várt meleget.

Ellobbannak a lángok. A tábortűz kialszik.
Mindenki most már a jó időben reménykedik.
Csend lesz. Elhal a dal, a nóta. Est borul a tájra,
közben szétterül az éjszaka álmos nyugalma.

Halász István
Rózsavölgy, 2012. március 01.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-04 10:36:52
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-04 10:36:52