Időzítések.

A fenyőfa árnyékában álltál.
Körbevett a karácsony.
Figyeltem, ahogy átadod ajándékaidat.
Nekem egy nagy labda jutott.
Piros-fehér.
Meglepően hasonlított a daganatra nyakadon.
Vörösbe játszott az is – akkora volt,
hogy nem tudtad begombolni az inged.
Arra gondoltam, milyen jó lenne elrúgni onnan,
messzire, hogy soha ne találja meg senki.
Tavasz lett, mire végre focizni mehettem barátaimmal.
A véletlen is labdát kapott:
kocsikerék alá gurította a bőrt.
Majdnem egy időben durrant ki veled.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-17 11:05:15
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-17 11:05:15