Az utolsó vonat
Az idő lassan elszivárog
táguló réseken keresztül,
elindult az utolsó vonat,
és rajta ülök mindenestül.
Az útravaló csomag kevés,
szétszóródott a kapkodásban,
amit kerestem életemben,
meg van, magamat megtaláltam.
Viszem magam az elmúlásba,
maradoznak a szélső házak,
majd ismeretlen tájra érek;
valakik rám itt is vigyáznak.
Mellettem ül egy jóságosnak
látszó ember, fürkészi arcom,
bíztat rá, és én megadóan
fáradt fejem ölébe hajtom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-06 04:51:08
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-06 04:51:08
