Téli alkony
Nagy pelyhekben hull a komorodó szürke felhőkből a hó.
Meleg szobából a fehér hópaplanba bújt kertre nézni jó.
Az egész környék a téli este hideg nyugalmába dermed,
majd az éjszaka jeges ölelésével karolja át a kertet.
A hócsipkés, kopasz, álomba szenderült fák adják át szépségüket
a jeges leheletű, lassan-lassan szétterülő sötét éjnek,
hogy aztán a téli reggel fénye rajtuk újra felélénküljön
és az egész tájra akkor a hó fehér csillámpora kerüljön.
Halász István
Rózsavölgy, 2012., február 04.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-04 18:21:43
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-04 18:21:43
