A dicsekvő ceruza
Egyre csak dicsekszik a ceruza,
hogy e világnak míly nagy ura!
Senki sem húz nála szebb vonalat!
Betűivel is csak sikert arat!
Rajzai is csak sikert hoznak!
Naphosszat egyre csak dicsekszik,
fürdik a fényben, dülleszkedik.
Mások hiába figyelmeztetik,
hogy baj lesz, ha csak dicsekszik!
De Őkelmét hiába intik!
Csendben elmélkedik a radír.
Ő nyugodt, higgadt, mindent kibír.
De egyszer gondol egyet a radír
és táncra perdül, ahogy csak bír!
alatta van egy nagy fehér papír!
A ceruzának azon volt a firkálmánya.
A radír nyomán már csak hűlt helyét látta!
Csendben maradt a megszégyenült ceruza!
Ennek az a tanulsága:
hiába dicsekszik az öntelt ceruza!
Hiába fehérlik alatta a papírja,
hiába kérkedik az öntelt ceruza,
hiába oly nagy a ceruzánknak a hangja,
hogyha Ő felismerni sohasem fogja,
mindig van egy radír, amely kiradírozhatja!
Halász István
Budapest, 1997. január 26.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-25 12:32:45
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-25 12:32:45