A slemil-expedíció

A félelmek este ébrednek,
ahogy megnő bennük az álom,
implicit jön az emlékezet,
s ha elfelejtem is, kivárom.
A félelem nem a barátom.

A félelem nem a barátom,
az utcán a hátam mögött látom,
árnyéka van, de nincsen teste,
egész életében kereste.
A lelke csak egy ócska csizma.

A lelke csak egy ócska csizma,
kettőt lép, és hétmérföld mintha
egyetlenegy pillanat volna,
utolér, az erszényét nyújtja.
Cserébe a testemet kéri.

Cserébe a testemet kéri,
ha hideg országokban járok,
hegyeken át, amikor lépek,
kifogyhatatlan szakadékba
ugrom, zuhanok, én így élek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-11 16:16:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-11 19:47:03