Dobozok és imák
Fiam dobozokat hajtogat
Én imát, s nézem rajzodat
Miként száll a grafit füstje
Levelet rajzol fára, s fűre
Települünk és leülünk
Egymás lelkét támogatva
Az időkutya ugatva
Jelez, de ráérünk mindég
Kéz fonódik kézbe ismét
Mint inda esőerdőben
Az ember némán rádöbben
A mindenért, mindenkiért
Élni, élni kell, de kiért
S miért, most döbben, szív dobban
Lélek és test lángra lobban
Fiam dobozokat hajtogat
Én imát, s nézem rajzodat…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-29 17:13:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-29 17:13:50
