Átszálló
Kezedből olvasok, tenyered most ajtó.
Kilincsed lehetnék, fejvonalad érdes.
Egyik szárnyam fél, másik részrehajló,
májadat már látom, keserűen - édes.
Sorsunkban egy vonal, hathuszas személy,
alkarcsontod sínpár, váltakozva kereszt.
Összeszáradt szíved, szombat esti kenyér,
kopog mint a kerék, zakatolva ereszt.
Őrangyalod voltam, túl sötét a fülke.
Éjfélt ütnek nyomban csuklónkon az erek;
s míg belépek lassan a vonatfüttybe,
nem vetem szemedre, azt az üres helyet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-25 13:25:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-25 13:25:28
