A hely
a kijárat egyre csak szűkül
körből zsugorodik egy pontba
ezzel egyidejűleg itt bent
lüktetve tágulnak a falak
gömbbé formálódtak mint én
már nem keresek menedéket
a sarkok rég ívbe feszültek
minden működő képtelen
eltűntek szögek betűk jelek
a kapu hiba az időben
gömbömnek pupillája az
- átjáró egy másik helyre
lassan közelít az örök
világosság ami bevarrja
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-04 09:26:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-04 13:24:17
